óvadék – Az óvadék a büntetőeljárás terheltje vagy helyette más személy által felajánlott és a bíróságon letett készpénz, abból a célból, hogy a terhelt ne kerüljön előzetes letartóztatásba, vagy abból szabaduljon. Az óvadék a személyi szabadság korlátozása nélkül biztosítja a terhelt hatóságok előtti megjelenését, az előzetes letartóztatás alternatívájaként kíméli a központi költségvetést, és enyhíti a fogva tartást végző intézmények terheltségét. Büntetőjogunk 2003-ban vezette be, bár alkalmazásának lehetősége a rend­szerváltás óta folyamatosan napirenden volt. Óvadékkal kizárólag az kerül­heti el a fogva tartást, akit azért tartóztattak le, vagy tartóztatnának le, mert esetében fennáll a veszélye, hogy szabadlábon megszökne, vagy elrejtőzne. Elrendelhetőségéről és összegéről a bíróság a terhelt személyi körülményeire és vagyoni helyzetére figyelemmel dönt. Összegének nincs sem alsó, sem felső határa. Amennyiben a terhelt előzetes letartóztatását rendelik el, mert az eljárási cselekményen szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg, és távolmaradását alapos okkal nem mentette ki, illetve az akadály megszű­nését követően nyomban alapos okkal nem igazolta, a letevő az óvadékot elveszíti. Az óvadék összege minden más esetben visszajár a letevőnek, így akkor is, ha a terheltet elítélik. Végrehajtandó szabadságvesztés esetén az óvadék visszaadására akkor kerülhet sor, amikor a büntetés végrehajtását megkezdték.