nemi betegségek – Ma már helyesebb nemi érintkezéssel közvetített fertőzé­sekről beszélni. Ugyanis a klasszikus nemi betegségeken – a lueszen, a go­norrhoeán (kankó, tripper) és a trópusokon előforduló ulcus molle, lympho­granuloma venereum, granuloma inguinale kórokon – kívül számos más bak­térium, vírus, protozoon és ektoparazita (tetű, rüh), valamint gombafajta is idesorolható. Közös jellemzőjük, hogy a nemi szervek és/vagy egyéb test­nyílások közötti szoros kapcsolat útján terjednek. A lappangási idő néhány naptól (gonorrhoea) akár évekig is eltarthat (hepatitis B). Tünettanuk válto­zatos: van szubklinikus, azaz tünetszegény vagy tünetmentes vírusürítéssel járó fajta, például a human papillomavírus (HPV), amely így észrevétlenül fertőz. Gyakoriak a kevert formák, mindkét értelemben: egyszerre többfajta kórokozó van jelen, amelyek vegyes, de sokszor akár hasonló tüneteket, pél­dául fluort (folyást) okoznak. Legveszélyesebb az AIDS, amely az immun­rendszert támadja meg, ám még mindig a herpes simplex vírusok (HSV-1, HSV-2) okozta fertőzés a leggyakoribb: az Amerikai Egyesült Államokban pél­dául a 12 éven felüliek 20 %-át érinti. A herpesz makacs, kiújulásra hajla­mos kór, mert vírusa megbújik az idegdúcokban, ahonnan bármikor kiszaba­dulhat. Sajnos a legtöbb nemi betegség vertikális transzmisszió révén is terjed: a terhes nő a méhen belül a magzatot, szüléskor az újszülöttet is megfer­tőzheti.