műhiba – nehéz döntés és sok pénz – A műhiba számos, a bünte­tő­tör­vény­könyvbe ütköző cselekedet összefoglaló neve – nem tisztán jogi fogalom. A megelőzésen kívül minden orvosi tevékenységnek van bizonyos szá­za­lék­ban kivédhetetlen kockázata, főleg ha évi kétmillió magyar beteg ellátásáról van szó. A kérdés az, hogy az adott egészségkárosodás elkerülhető lehetett volna-e? Nem könnyű meghúzni a határvonalat a műtéti kockázat, az ún. ter­mészetes szövődmény és a szakmai hiba között. Magyarországon évi 350 mű­hi­baper indul, és egy év alatt kb. egymilliárd forintnyi kártérítést ítélnek meg. Néhány százezertől pár millió forintig terjed (egyelőre) az átlagosan megítélt kártérítési díj, de mind a perek száma, mind a megítélt összeg nagysága ugrásszerűen nő. A határ még messze: egy New York-i bíróság például 2.8 millió dollárt ítélt egy koraszülés miatt agykárosodott gyermek szüleinek. A műhiba-pereknek – jogos, elrettentő hatásuk mellett – vannak »mel­lék­ha­tá­saik«. Az orvosok egy részét a defenzív medicina, az »előre védekezés« irá­nyá­ba lökik. Szélsőséges esetben, hogy a hibát elkerülje, nem kockáztat, inkább nem tesz semmit. Természetesen az egészségügy legtöbb munkatársára az etikus magatartás: a gondosság és figyelem, többszörös kontroll jellemző. El­ső a beteg érdeke, az önvédelem csak sokadik szempont. – Perek mindig lesznek. Hogy a legutóbbi szomorú szenzáció – a Szegeden tévedésből agy­mű­téteten átesett, majd meghalt idős férfi tragédiája – adminisztrációs vagy mű­hiba, esetleg szomorú véletlen, az valószínűleg csak a bíróságon fog eldőlni.