közösségi média – A közszolgálati és a kereskedelmi média mellett a demokratikus média harmadik alaptípusát a közösségi rádiók és televíziók jelentik. A műfaj úttörője a kaliforniai Berkeleyben 1947-ben alapított KPFA rádióállomás volt, amely az akkori hivatalos államideológiával szemben paci­fista nézeteket képviselt. A közösségi – másként participatív, civil vagy non-profit – médiumok Európa nyugati felén az 1968-as diáklázadások után jelen­tek meg, amikor népszerűvé váltak a rendszerkritikus újbaloldali, környezet­védő mozgalmak. Jellegzetes magyarországi képviselőjük az 1991-ben létre­jött Tilos Rádió. – Szemben a közszolgálati média politikai semlegességével és a kereskedelmi rádiók apolitikusságával, a közösségi média aktivistái felvállalták politikai el­kötelezettségüket. Demokratizálni igyekeztek a médiát: a mikrofont azok ke­zébe akarták adni, akik hátrányos helyzetük miatt máshol nem szólalhatnak meg. Míg a közszolgálati és a kereskedelmi média a centrum hangja, a közös­ségi média a perifériáé. Alternatív, kritikus, újító, nem ritkán deviáns eszmé­ket fogalmaz meg, megkérdőjelezi a hagyományokat. – A közösségi média bírálói szerint azonban nem ritkán önjelölt, valódi támo­gatás nélküli emberek vindikálják maguknak a közösségek médiaképvise­letének jogát, a közösségi média műsorai pedig gyakran amatőrök, rosszul szerkesztettek – ezt jelzi az is, hogy műsoraikat csak a közönség csekély része követi figyelemmel.