eutanázia – görög eredetű szó, jelentése »jó halál«. Aktív eutanáziáról akkor beszélhetünk, ha a gyógyíthatatlan és elviselhetetlen fájdalmaktól gyötört beteget kérésére orvosa a halálba segíti. A passzív eutanázia azt jelenti, hogy a beteg lemond az életét meghosszabbító gyógykezelésről, amelyet az orvos a beteg akaratát tiszteletben tartva nem végez tovább. Az eutanázia kérdése az egyik legnehezebb etikai, filozófiai és jogi probléma, amely az orvosi gyakorlat során felvetődik. Az orvostudomány szédületes iramú fejlődésével párhuza­mosan egyre hevesebb társadalmi, politikai vita övezi; ma már ugyanis az esetek nagy részében csak elhatározás (és persze pénz) kérdése, meddig nyújtsák el a haldoklás folyamatát. Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény biztosítja az ellátás visszautasításának jogát. Többek között kimond­ja, hogy az életfenntartó vagy életmentő beavatkozás visszautasítására – szigorú alaki feltételek betartása mellett – lehetőség van abban az esetben, ha a beteg olyan súlyos betegségben szenved, amely az orvostudomány min­denkori állása szerint gyógyíthatatlan, és rövid időn belül – megfelelő egész­ségügyi ellátás mellett is – halálhoz vezet. A várandós nő azonban még ebben az esetben sem utasíthatja vissza az ellátást, ha előre láthatólag képes gyer­meke kihordására. Az aktív eutanázia ezzel szemben (akárcsak a világ legtöbb országában) hazánkban is bűncselekmény.