dereguláció a médiában – A dereguláció a szabályozás szigorának enyhí­tését jelenti. A kifejezés a média kontextusában arra utal, hogy az 1970-es és az 1980-as években Nyugat-Európában eltörölték a közszolgálati média monopóliumát, és engedélyezték a kereskedelmi műsorszolgáltatást. A dere­guláció szemléletváltást jelzett: az állam szabályozó szerepét a piac, vagyis a kereslet és a kínálat összjátékának szabályozó szerepe vette át. A deregulá­cióban szerepet játszott az a felismerés, hogy az állami-közszolgálati média nem elégíti ki a közönség elvárásait. A dereguláció és a nyomában megjelenő kommercializálódás bírálói azonban úgy vélték, hogy önmagában a piac sem gondoskodik a média kínálatának bőségéről, mert csak a fizetőképes többség igényeit szolgálja ki. Nicolas Garnham brit médiakutató szerint »ma már igen furcsának találnánk, ha a szavazati jogot vásárlóerőhöz vagy tulajdonjogok­hoz kötnénk. Márpedig a médiához mint információforráshoz és mint a nyilvános vita fórumához való hozzáférés nagymértékben a fizetési képessé­gen, illetve a tulajdonjogokon múlik«. John Keane brit történész pedig egye­nesen úgy fogalmaz, hogy »a piaci verseny piaci cenzúrát termel. [...] Azok döntik el, hogy mely termékeket [...] állítanak elő nagyobb példányszámban, akik ellenőrzést gyakorolnak az információ termelésének és terjesztésének piaci szférája fölött, s ezzel ők döntik el [azt is], hogy mely vélemények nyer­nek bebocsáttatást a 'vélemények piacára'«.