árfolyam – A belföldi és a külföldi árakat összekötő arányszám, amely kifejezi, hogy a nemzeti valuta egy egységéért egy másik ország pénzéből mennyit lehet megvásárolni, a nemzeti valutát mennyiért lehet eladni. A bankok az eladási és a vételi árfolyam különbségéből fedezik az átváltás költségeit. A nemzeti valuta az árfolyamtól függően lehet túlértékelt vagy alulértékelt. Az előbbi esetben az átváltás után kapott devizáért – azonos vásárlói »kosarat« feltételezve – több árut, szolgáltatást tudunk vásárolni külföldön, az utóbbiban pedig kevesebbet. Az alulértékelt valuta segíti az exportot, mivel az áruért kapott deviza belföldön többet ér. A külföldi tőke bevonására ösztönöz, mert a termelés olcsóbb, mint a befektető saját országában, a külföldi turistákat az országba csábítja. A túlértékelt valuta ezzel szemben importra, tőkeexportra sarkall, és olcsóbbá teszi a külföldi utazást. Ha az átváltás után sem veszteség, sem nyereség nem ér minket, akkor – legalábbis a vásárlóerőt tekintve – »egyensúlyi« árfolyam alakult ki, amely azonban ritka jelenség. Csak egymás között teljesen szabadon átváltható valuták és megközelítőleg azonos inflációs és kamatfeltételek teljesülése esetén fordul elő. Ez a felismerés, valamint az átváltási veszteségek kiiktatása vezette az Európai Unió országait az egységes közös valuta, az euró megteremtésére, valamint több kisebb latin-amerikai országot a saját pénz feladására és az amerikai dollár átvételére.
Összeállította:
Farkas Zoltán
Utolsó frissítés:
2004. január 7.
© 2003–2004 MTA
     
  Kapcsok a világháló felé