Hevesy György – sz. 1885, h. 1966, vegyész, az 1943-es kémiai Nobel-díj nyertese. Németországban és Zürichben tanult, majd Ernst Rutherford manchesteri laboratóriumában kezdte el munkásságát a radiokémia terén. Budapesten habilitált, itt kapott professzori kinevezést. Miután innen elüldözték, 1920-ban Koppenhágába települt, hogy Niels Bohrral dolgozzon. 1927-34 között a freiburgi egyetem professzoraként működött, majd visszatért Koppenhágába. Innen 1943-ban költözött Svédországba. Leghíresebb felfedezését 1913-ban tette, amikor Fritz Paneth-tal közösen kidolgozta a radioaktív nyomjelzés alapját, a radioaktív indikátorok módszerét, mely csak az 1930-as évektől terjedt el, a mesterséges radioaktív izotópok fölfedezése után. Hevesy úttörő szerepet vállalt a radioaktív nyomjelzés orvosi, biológiai, biokémiai alkalmazásainak kidolgozásában, egy új tudományág, a nukleáris medicina létrehozásában. 1922-ben a holland Dirk Coster-ral közösen fedezte fel a 72. rendszámú elemet, a hafniumot, amellyel megerősítette Bohr atomszerkezeti modelljét. Hevesy fontos felfedéseket tett a ritkaföldfémek kutatása és a geokémia terén, kidolgozta a röntgenfluoreszcenciás analízis, majd 1934-ben a neutronaktivációs analízis módszerét.