török kiűzése Magyarországról – 1683-ban az oszmán csapatok Kara Musztafa nagyvezér vezetésével utoljára vonultak Bécs ostromára. A siker­telen hadjárat és a császári–lengyel sereg kahlenbergi győzelme (szept. 12.) új nagy háború nyitányát jelentette Magyarországon. 1684 tavaszán XI. Ince pápa (1676–1689) védnöksége alatt létrejött a Szent Liga, amely Közép-Európa államainak diplomáciai szövetsége mellett azok katonai-anyagi erő­forrásait egyesítette a török kiűzése érdekében. Az összefogás 1689-ig dia­dalmenetet hozott. A háború első szakaszában (1683–1686) a keresztény had­vezetés visszafoglalta Esztergom, Érsekújvár, Szolnok várait, sőt az ország egykori fővárosát, Budát (1686) is. A hadakozás második periódusa (1686–1689) újabb győzelmekkel az ország középső területének felszabadulását hozta. A Habsburgok túlzott megerősödése azonban sértette a nyugati vetély­társ, XIV. Lajos francia király érdekeit, aki ezért 1688 őszén felmondta a négy esztendővel korábban kötött fegyverszünetet, és nyugaton támadást indított Pfalz tartománya ellen. A Habsburg Monarchia szorult helyzete ellenére az oszmán hadvezetésnek a háború harmadik szakaszában (1689–1697) sem volt ereje döntő visszavágásra. Az 1697. évi zentai győzelem után 1699. január 26-án kötött karlócai békével Magyarország – a Temesköz kivételével – másfél évszázad után felszabadult a török uralom alól. A keresztény fegyverek sike­reit a törökellenes szövetségi rendszer mellett mindenekelőtt a császári állandó hadsereg létrejötte, továbbá a haditechnika és a logisztika óriási fej­lődése tette lehetővé.