sugalmazás (teológia) – a keresztény teológiának zsidó előzményekre, muszlim párhuzamokra is utaló, az általános vallástudományban is használt fogalma. A sugalmazás nem más, mint a szent irodalom »valódi« szerzőire, így a bibliai hagyomány lejegyzőire gyakorolt karizmatikus isteni hatás, amelynek eredményeképpen az ószövetségi és újszövetségi iratok szerzőinek emberi gyarlóságai ellenére műveiknek Isten válik értelemadó, közvetett szerzőjévé. Isten sugalmazó szándéka és tette, inspirációja következtében »szerzője« lesz az egyes írásoknak, amelyek így kinyilatkoztatott és tévedhetetlen tanítást közölnek, az emberi szerző közreműködéséből pedig az következik, hogy ezek a művek a külső forma, a nyelvi megformálás értelmében továbbra is alá vannak vetve a nyelvi, irodalmi és történeti kritika szempontjainak. Általánosan elterjedt és mérsékelt értelmezésében tehát a sugalmazás olyan Isten és a hit által kiváltott belső hatás, amely a szent irat szerzőjét vezérli műve megalkotása közben. Néhány zsidó szekta, a muszlim írásmagyarázók zöme és számos fundamentalista szemléletű keresztény közösség felfogása valamint a prófétai iratok keletkezésének hagyománya ennél szigorúbb formában, a »verbál-inspiráció« megvalósulásaként értelmezi egy-egy szent irat keletkezését, azt állítva, hogy a szóbanforgó művek magának Istennek az alkotásai vagy közvetlen, fizikai ráhatása (diktálás) révén kerültek a közreműködő ember-szerző általi lejegyzésre – ami az esetek többségében azután a szent szöveg szó szerinti értelmezését vonja maga után.