informális tanulás – Tanulásra, tudásra ismeretek szerzésére és al­kal­ma­zására irányuló nem intézményi szervezeti keretekben megvalósuló te­vé­keny­ség. A családban és kortárscsoportokban, valamint info­kom­mu­ni­kációs eszközök segítségével egyéni módon is megvalósuló informális tanulás a képességek alakításának, a személyiségfejlődésnek (szocializáció) alapvető feltétele, eszköze. Az informális tanulás nem azonos az objektív tartalmak rendszerének, logikai struktúrájának merev követésével, hanem jellegéből adódóan rugalmasságot feltételez. Jellemzője a tanulásban résztvevők élet­kori sajátosságainak, egyéni különbségeinek differenciáltsága, a különböző információs források igénybevétele, az élet különböző színterein szerzett tapasztalatok felhasználása. A résztvevők életkorát tekintve az informális tanulás egyre fiatalabb korban kezdődik és egyre idősebb korig tart. Az informális tanulás technikai feltételrendszere az informatika térhódításával, a szélessávú internet és mobil hálózatokhoz való hozzáférés bővülésével folyamatosan átalakul. A számítógép segítségével megvalósuló egyéni ta­nu­lás mellett egyre nagyobb szerepet kap a mobil tele­kom­mu­nikációs esz­kö­zök­kel, s a vizualitás új technológiáival (vizualitás az oktatásban) történő kog­ni­tív megismerés.