kétnyelvűség – Kétnyelvűnek nevezzük azt a személyt, aki két vagy több nyelvet tud és mindennapjai során használ. A kétnyelvűek sok tekintetben különböznek egymástól. Például kétnyelvűnek tekinthető az a vendégmun­kás, aki nem beszéli jól annak az országnak a nyelvét, ahol dolgozik, annak ellenére, hogy nap mint nap használja. De kétnyelvű az is, aki tolmácsként vagy fordítóként egyformán kiválóan ismer két vagy több nyelvet. E két típus között helyezhető el az az idegenajkú feleség, aki barátaival saját nyelvét használja vagy az a kutató, aki idegen nyelven olvas szakirodalmat, ír tanul­mányt. Kétnyelvű a kisebbségi közösség tagja is, aki otthon saját nyelvét, a többi nyelvhasználati színtéren a többségi nyelvet beszéli. Az egyénen kívül a kétnyelvűség vonatkozhat egy egész országra vagy egy országon belül egy közösségre, amely területileg elkülönülhet a többségtől (területi kétnyelvűség). A kétnyelvű az általa ismert nyelveken beszélhet egynyelvűvel és kétnyelvű­vel. Ennek megfelelően elkülöníthető az egynyelvű és a kétnyelvű beszéd­mód. Azok a kétnyelvűek, akik folyékonyan, akcentus nélkül beszélik az aktivált nyelvet, képesek ilyen esetben úgy beszélni, mint az egynyelvűek. Nem feltétele viszont a kétnyelvűségnek, hogy egy kétnyelvű mindkét nyel­ven úgy beszéljen, mint két egynyelvű. A kétnyelvű beszédmód legfontosabb ismérvei az interferencia, a nyelvválasztás, a kódváltás, a kölcsönzés és a kódkeverés.