gépi fordítás – nyelvtechnológiai alkalmazás, amelynek célja a természe­tes nyelvek közötti fordítás folyamatának automatizálása. A teljes eljárást automatizáló programok mellett léteznek úgynevezett fordítástámogató esz­közök, amelyek a fordítás egyes részfeladatainak végrehajtásához a felhasz­náló közreműködését igénylik. A gépi fordításnak két alapvető módszertani megközelítése van: szabályalapú és korpuszalapú (statisztikai). A szabály­alapú programok nyelvészeti tudást használnak: a forrásnyelvet több nyelvtani szinten elemzik, és az elemzés kimenetét szabályokkal képezik le a célnyelv­re. Egyes rendszerek nem közvetlenül a célnyelvre, hanem egy mesterséges közvetítő nyelvre fordítják a szöveget, majd ezt a köztes reprezentációt alakítják át célnyelvi szöveggé. Ehhez az eljáráshoz a nyelvészeti tudáson kívül az emberi világismeretet kódoló tudástárakat is használnak. A korpusz­alapú rendszerek elterjedését egyrészt a számítógépes memória olcsóbbá válása, másrészt a nyelvtani információkkal ellátott, nagyméretű korpuszok­hoz való hozzáférés tette lehetővé. A fordításhoz olyan többnyelvű korpuszo­kat használnak, amelyekben a különböző nyelvű szövegek mondatonként vagy szavanként meg vannak feleltetve egymásnak. A program ebből az adatbázisból keresi ki az adott forrásnyelvi mondathoz legjobban hasonlító minta célnyelvi megfelelőit.