természetrajz – A szó a latin historia naturalis magyar fordítása. A fordítás nem adja vissza a teljes jelentést, mely szó szerint inkább természettörténet lehetne. A historia fogalmán az ókorban nem a múlt feltárást értették, hanem általában tanulmányozást, illetve az egyedi dolgok, események megismerését. A historia naturalis nem a természet kronológikus története, hanem tárgyainak föltérképezése, és a rájuk vonatkozó ismeretek leírása. Ismereten a külsőleg megjelenő jegyeket, színt, szagot, formát előfordulási helyet és hasonlókat értenek. Idesorolják az adott tárgyhoz fűződő korábbi leírásokat, neveket, legendákat, ábrázolásokat is. A természetrajz könyvekben (több tíz kötetnyi munkák), képeken, múzeumi gyűjteményekben ölt testet. Kezdete visszanyúlik a kultúra első nyomaira. Klasszikusa és mintaadója id. Plinius (23-79). A reneszánsz idején virágzó természetrajz kiemelkedő személyiségei voltak a svájci Conrad Gesner (1515-1565) és az itáliai Ulisse Aldrovandi (1522-1605) vagy az anatómia-könyvéről híres flamand Andreas Vesalius (1514-1564). A természetrajz tipikus tárgykörei a növénytan, állattan, ásványtan, anatómia és hozzájuk kapcsolódva földrajz. A hatalmas terjedelművé nőtt ismereteket rendezni kellett, a tárgyakat szisztematikus névvel kellett ellátni. Mindkettő legkiemelkedőbb művelője a svéd botanikus Carl von Linné (1707-1778) volt. A természet kutatását a 17. századtól kezdve fokozatosan átvette a tudomány, de a természetrajz ma is él: főleg amatőrök művelik és jelentős népszerűsítő irodalmat produkál, sikeresek múzeumai.