memphiszi teológia – Az egyiptomi valláson belül megjelenő bölcselet egyik legjelentősebb irányzata. Egyetlen szöveges emléke – amelyet ugyan­ezen a címen emlegetnek – egy sztélén maradt fenn Sabakának, a XXV. dinasztia fáraójának idejéből (Kr. e. 716–702), ám tényleges keletkezési ideje nem ismert, talán óbirodalmi előzményei vannak. A szöveg Ptah isten terem­tését méltatja, aki gondolataival és szavaival, vagyis értelmi tevékenység révén alkotta meg a világot és annak dolgait. Ez ellentétben áll a héliopoliszi teo­lógia naturális felfogásával, amely szerint Atum onániával hozza létre az is­tenek első generációit, akik azután szaporodva és sokasodva betöltik a világ egészét. Ptah a kézművesség istene és kultúrhérosz is. A szöveg szerint ő alapítja a városokat, ő rendeli el az istenek kultuszát és az áldozatokat stb. Vagyis teremtő tevékenységének színtere az ember alkotta művi világ. Ptah kézművessége részben metaforikus: a nyelv az állati létből való kilépés és a civilizáció megteremtésének alapja és elsődleges eszköze, a nyelvi alapú gon­dolkodás hozza létre és alakítja a szellemi és az anyagi kultúrát, erre épül minden alkotó tevékenység, s ezen keresztül a tudás fejlődése, a művé­szetek kialakulása, a társadalom szerveződése is. Ezért a Memphiszi teológia a nyelvi gondolkodás és a kultúra viszonyáról szóló archaikus filozófiai traktá­tusnak is tekinthető.