monopólium – A monopolista verseny a tökéletes verseny ellentéte. Töké­letes verseny esetén egy adott terméket előállító iparágba szabad a belépés, és az ágazat egyes szereplői csupán az össztermelés egy kis hányadát állítják elő. Ennek következtében az egyes szereplők számára az ár adottság, nem függ attól, hogy az adott termelő hogyan változtatja kibocsátását. Az ár egyol­dalú növelése pedig a nagyszámú versenytárs miatt nem lesz lehetséges: ha egy szereplő árat emel, a vevők könnyen átpártolhatnak az árat nem emelő versenytárshoz. Ily módon a tökéletes verseny piacán a szereplők jövedel­meiket csak költségeik csökkentésével képesek növelni. Ezzel szemben a monopolista piacon a szabad belépés lehetősége megszűnt, illetve az ágazat­ban működő szereplő a kibocsátás változtatásával képes az árat és ezen ke­resztül saját jövedelmét befolyásolni. A monopolisztikus piac ezért kevésbé hatékony, mint a tökéletes verseny piaca: a monopolista a verseny hiányá­ban saját jövedelmét a fogyasztói jövedelem rovására képes növelni. Létezik még oligopolisztikus piac is, amikor nem egy, hanem néhány szereplő uralja a piacot. A tökéletes versenyben a költségcsökkentés kényszere technológiai fejlődéshez vezethet. A verseny hatásaként azonban a technológiai innová­ciókból származó haszon gyorsan elillan, mivel a többi versenytárs utánozni fogja az élenjárót. Ezzel szemben a monopólium, amely képes piaci részese­dését viszonylag hosszabb időszakra megvédeni, arra is képessé válik, hogy maga arassa le technológiai fejlesztéseinek hasznát. Ezért a monopólium, összehasonlítva a tökéletes piacon versenyző vállalattal, inkább ösztönzött lehet az innovációra, ha feltételezzük, hogy a monopolista szereplő is rá­kényszerül a versenyre, azaz a piacra való belépés nincs kizárva, más sza­vakkal: ha a monopolisztikus piac kívülről megtámadható.