politikai földrajz – politikai jelenségek földrajzi módszerekkel történő elemzését és földrajzi értelmezését végző tudományterület, a tár­sa­da­lom­földrajz része. A politikai földrajz egyebek között vizsgálja az államhatárok és az államok földrajzi jellemzőit, területi változásait, az államok belső köz­igaz­gatási felosztását, a régiók kialakításának területi kereteit, az egyes tár­sa­dalmi csoportok politikai magatartását, az államok nemzetközi kap­cso­lat­rend­szerét, az államközi kapcsolatok földrajzi, geopolitikai hátterét, a nem­zetközi integrációk kialakulását, s még számos politikai jelenség földrajzi vonását. A politikai földrajz kialakulásában mérföldkőnek számított Friedrich Ratzel (1844–1904) német geográfus munkássága, akinek Politische Geographie (1897) című műve jelentős lökést adott a tudományterület létrejötte szem­pont­jából. A 20. századi fejlődése során a politikai földrajz számos rész­te­rü­letre vált szét (pl. geopolitika, közigazgatási földrajz, választási földrajz, in­teg­ráció-földrajz), amelyek önálló tudományterületté válása megindult. A politikai földrajz napjainkban a társadalomföldrajz egyik legdinamikusabban fejlődő, legszerteágazóbb részterülete, külön tudományos folyóiratokkal. A társadalomtudományok közül kapcsolata különösen a politológiával szoros.