sarki fény – a Föld északi és déli sarkánál a légkörbe behatoló töltött részecskék (elsősorban protonok és elektronok) által keltett időleges fény­jelenség. A töltött részecskék túlnyomóan a Napból származnak (napszél), kisebb hányadukat a Naprendszeren kívülről érkezett részecskék teszik ki. A töltött részecskéket a földi magnetoszféra nagyrészt eltéríti, a mágneses pó­lusok körüli tartományban azonban bejutnak a légkörbe. A részecskék üt­köznek a levegő atomjaival, ionizálják és gerjesztik az atomokat, a gerjesztett atomok fénykisugárzással térnek vissza alapállapotukba. A színkép látható tartományában elsősorban az oxigén zöld és vörös, valamint a nitrogénmole­kulák kékesibolya vonalai jelentkeznek, a sarki fény az ultraibolya tarto­mányban is erős. A jelenség 80–1000 km magasságban fordul elő, leggyakrab­ban 100 km magasságban figyelhető meg. A sarki fény formái változatosak, állandóan változnak, gyakran függönyre, ívelt szalagokra emlékeztetnek vagy sugaras szerkezetűek. Műholdról készült felvételek tanúsága szerint a jelenség fénygyűrűként, glóriaként veszi körül a mágneses pólust. Össze­függést találtak a déli és az északi pólusnál fellépő fényjelenségek között. Erős naptevékenységet követően, mágneses viharok idején megváltozik a magnetoszféra szerkezete, ilyenkor a sarki fény alacsonyabb szélességi körö­kön, így nagyon ritkán Magyarországon is megfigyelhető. Sarkifény-jelenséget a Naprendszer más mágneses bolygóinál (Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz) és azok egyes holdjainál (Io, Ganymedes) is megfigyeltek.