ultraibolya sugárzás – Az ultraibolya (UV) olyan elektromágneses sugár­zás, melynek hullámhossztartománya (100–400 nm) a látható és a röntgen­sugárzás (0,01–100 nm) közé esik. A Nap sugárzási energiájának mintegy 10 százaléka az UV tartományban van, aminek egy része a Föld felszínét is eléri. Gáztöltésű lámpák sugározhatnak UV-ben, hegesztésnél is keletkezik UV. Az UV tartományt szokás három részre osztani: UV-A (320–400 nm); UV-B (280–320 nm) és UV-C (100–280 nm). Az UV sugárzásnak számos technikai alkal­mazása van (litográfia, polimerizáció). Kiterjedten vizsgálták az UV sugárzás biológiai hatásait. A Földet érő UV-B sugárzás kémiai kötéseket bonthat fel az örökítő DNS molekulában, ami bőrrákhoz vezethet; a szaruhártya is érzékeny az UV-re (hóvakság, hályogképződés). A Föld felszínét a sztrato­szférában (10–40 km magasan) az oxigén és az UV hatására képződő ózon- (O₃) réteg védi a Nap UV sugárzásától. Az emberi tevékenység következtében a légkörbe jutó (főleg klór tartalmú) szennyezések az ózonréteg vékonyo­dásához vezetnek. Ennek következtében alakul ki az Antarktisz felett (a déli félteke tavaszi hónapjaiban, szeptember–november között) az ózonlyuk. Az UV asztronómia a világűrből érkező UV sugárzás tanulmányozásával foglal­kozik.