magyar karteziánusok – Descartes zömükben református követői. Filozó­fiájuk szorosan összefonódik a korabeli puritanizmus és coccejanizmus vallási törekvéseivel, főként a skolasztikaellenesség, valamint a presbiterianizmus és a descartes-i ismeretelmélet összekapcsolásának kísérlete révén. Nagy ha­tással vannak a magyar természettudományos és orvosi gondolkodásra is. A kartezianizmus első hullámának képviselője Apáczai Csere János, akinek művei a magyar nyelvű filozófia első példái. Az 1670-es évektől kezdve éles viták folynak a kartezianizmusról, ahol a Descartes-ellenes tábort Pósaházi János sárospataki professzor vezeti. Legfontosabb karteziánus ellenfele Apá­czai tanítványa, Csernátoni Pál. A korszak legfontosabb gondolkodója Apáti Miklós, akinek érdeklődése középpontjában a szabad akarat kérdése áll. A 17. század utolsó éveire a magyar református kollégiumokban domináns irány­zattá válik a kartezianizmus. Ekkor a legfontosabb karteziánus szerző Cser­nátoni Pál tanítványa, a szótáríróként is ismert Pápai-Páriz Ferenc. A 18. század kartezianizmusát már az újabb rendszerek kihívásaira adott válaszok határozzák meg, majd a század utolsó harmadára önálló irányzatként a karte­zianizmus gyakorlatilag megszűnik a magyar filozófiában.