napkorona – A Nap atmoszférájának külső, a fotoszféra és kromoszféra feletti tartománya. A naplégkör legritkább rétege, ezért fénye annyira hal­vány, hogy a földfelszínről csak napfogyatkozás alkalmával észlelhető. Hő­mér­séklete több millió Kº, ami komoly kihívást jelent az elméleti leírás számára: azt kell megérteni, hogy a kb. 6000 Kº -os napfelszín felett mi fűti ilyen magas hőmérsékletűre ezt a tartományt. A választ a Nap belsejéből a koronába nyúló mágneses erővonal-kötegek dinamikájában kell keresni: a mágneses tér különböző hullámok formájában továbbítja az energiát a felszín alól a koronába, ahol az szétszóródik és növeli a plazma hőmérsékletét. Emiatt a koronában lévő részecskék között jelentős számban vannak olyanok, melyek sebessége nagyobb a szökési sebességnél, ezért ezek a részecskék kifelé áramlanak, ez az áram a napszél. Ennek következtében a Nap másodpercenként kb. egymillió tonnányi tömeget veszít. A koronát alkotó plazma vezetőképessége nagy, ezért a plazmafizika befagyási tétele értelmében a kiáramló napszél magával viszi a hozzá kapcsolódó mágneses teret, ez a folyamat alakítja ki a bolygóközi mágneses teret. Koronalyukaknak nevezzük azokat a területeket, melyekről a kiáramló napszél kihúzza, kifelé nyitottá teszi a mágneses teret és az észleléseken a többi területnél sö­tétebbnek látszik, az innen távozó napszél sebessége is nagyobb az átla­gosnál. A korona alakja függ a naptevékenységi ciklus fázisától.