fotoszféra – A Nap látható felszíne, a naplégkör legalsó, néhány száz kilométer vastagságú rétege, melyből az észlelhető sugárzás több, mint 99%-a származik. Granulációs (szemcsés) szerkezetét az alatta lévő konvektív zóna felfelé áramló konvektív cellái alakítják ki, a fényes granulumok kb. 1000–1200 km átmérőjűek, és kevéssé fényes sávok választják el őket, élet­tartamuk átlaga 8–15 perc között van. A fotoszférában láthatók az erős mág­neses terű nap­foltok, valamint a napperem közelében a fotoszférikus fáklyák, melyek szintén mágneses terek, de a felszín hőmérsékletét nem csökkentik. A fotoszféra színképe két komponensből áll, egy 5777 Kº hőmérsékletű foly­tonos (Planck-) sugárzásból, melynek maximuma a sárga színképtartományba esik, valamint a Fraunhoferről elnevezett nagyszámú elnyelési szín­kép­vo­nal­ból. A fotoszféra a napperem közelében halványabb, mint a napkorong kö­ze­pén, ez a szélsötétedés jelensége. A naplégkör fotoszféra fölötti rétege az ún. kromoszféra, az előbbinél sokkal ritkább, néhány ezer km vastagságú réteg. Nevét (színgömb) onnan kapta, hogy csak egyes atomok színképvonalainak hullámhosszára hangolt szűrőkkel tehető láthatóvá. Erre legalkalmasabb a hidrogén legerősebb látható vonala, a H-alfa vonal, melyben a napkitörések, protuberanciák (kiemelkedő, hídszerű mágneses alakzatok), szpikulumok (ki­sebb, dárdaszerű alakzatok) és a kromoszférikus fáklyák észlelhetők.