wilsonizmus – Politikai irány, nevét Woodrow Wilsonról (1856–1924), az USA 28. elnökéről kapta. Atyjának merev kálvinizmusa rányomta bélyegét sze­mélyiségére. Nemzetközi jogász és politológus lett, a Princeton egyetem professzora, hosszú időn át elnöke. New Jersey-ben kezdett politizálni is, 1910-ben demokrata kormányzó lett, 1912-ben az USA elnöke. Első ciklusát kettévágta az I. világháború kitörése, amelytől országát sokáig igyekezett tá­vol tartani. E semlegesség teremtette meg újraválasztásának alapját (1916). A hírhedt Zimmermann-távirat (1917. január 19.) azonban világossá tette egy német-mexikói-japán szövetség veszélyét, ami az USA-t 1917. április 2-án há­bo­rúba kényszerítette. 1918. január 8-án nyilvánosságra hozott 14 pontja fellépett a népek önrendelkezéséért, a titkos diplomácia ellen, a Nép­szö­vet­ség létrehozásáért. Miközben pártja nagyban veszített népszerűségéből, Wil­son személyesen vezette az amerikai küldöttséget a párizsi bé­ke­kon­fe­ren­ciára, ahol sikerrel érvelt a Népszövetség eszméje mellett, melyet minden békeszerződésbe (így a trianoniba is) belefoglaltak. 1919 őszére hazatérvén azonban éppen ezt a kedvenc tervét nem tudta elfogadtatni az amerikai köz­vé­le­mény jelentős részével. Harmadik elnökválasztási küzdelme közepette szélütés élte és politikai ambícióinak feladására kényszerült. Az USA sze­ná­tu­sa nem ratifikálta a Népszövetség tervét, de Wilson 1920 decemberében munkásságáért Nobel-békedíjat kapott.