pánikroham, pánikbetegség – A pánikroham jellegzetes félelemmel járó, jól behatárolható időszak, amelynek során a testi tünetek kb. tíz perc alatt érik el maximális intenzitásukat. A diagnózis kimondásához az alábbiak közül legalább négynek meg kell jelennie: heves szívdobogás, fájdalom vagy kellemetlen érzés a mellkasban, izzadás, remegés, fulladás és/vagy fuldoklás érzete (»gombóc a torokban«), hányinger, szédülés, hidegrázás, zsibbadás, meleg- vagy hideghullámok. Idetartozik még a realitás érzésének elveszítése, halálfélelem, rettegés a megőrüléstől, az önuralom vagy az öntudat elvesz­tésétől. Egy-egy pánikroham bárkinél előfordulhat. Pánikbetegségről akkor beszélünk, ha a pánikrohamok váratlanul jelentkeznek, ismétlődnek, vala­mint ha az újabb rohamtól való félelem miatt megváltozik a beteg szemé­lyisége, szokásai, az egész élete. Bonyolítja a kérdést, hogy számos szervi elváltozás is pánikrohammal járhat: a tüdő- és »szívasztma« (utóbbi a ful­ladásérzéssel, mellkasi panaszokkal járó szívelégtelenség laikus elnevezé­se), a szívbillentyű-betegség, a pajzsmirigy túlműködése, az epilepszia. Élén­kítő szerek, kóla, kávé és egyes gyógyszerek (vagy azok hirtelen elhagyása, pl. a szorongáscsökkentőké) is provokálhatnak pánikrohamot. Gyakran társul más pszichiátriai betegségekkel, például fóbiával vagy depresszióval.