öröklés – a magántulajdonosi rendnek abban az állapotában beszélhetünk öröklésről, amikor a tulajdonos jogosulttá válik az életében tulajdonában tar­tott vagyontárgyak tulajdonjogának halála utáni átszármaztatására, csa­lád­jára, nemzetségére, s később – a végintézkedési jog elismerésével – kívülálló személyekre is. Örökhagyó csak természetes személy (ember) lehet. Az örök­lés minden külön jogcselekmény nélkül, az örökhagyó halálának pillanatában a törvény erejénél fogva áll be. A végintézkedés (végrendelet, öröklési szer­ződés, halál esetére szóló ajándékozás) mindig megelőzi a törvényes öröklési rendet. A törvényes öröklés csak örökhagyói végintézkedés hiányában illetve annak hézagaiban érvényesül. A törvényes öröklés kimondja, kik lehetnek örökösök (örökhagyó bizonyos rokonai, házastársa és az állam), illetve milyen sorrendben és mértékben részesülnek az örökségből. A hatályos magyar jog szerint az élettárs végintézkedés hiányában nem részesül az örökségből. A végintézkedési szabadságnak egyetlen lényegesebb korlátja van, a kö­te­les­rész, az örökhagyó legközelebbi rokonainak illetve házastársának a törvény szerint járó minimum részesedése az örökhagyó vagyona terhére. A vég­in­tézkedés leggyakoribb formája a végrendelet. Ennek fajtái a közjegyző vagy bíró előtt tett közvégrendelet, az írásbeli magánvégrendelet, és a csak rend­kí­vüli helyzetben, két tanú előtt tehető szóbeli végrendelet.