Harsányi János – sz. 1920, h. 2000, gyógyszerész, filozófus, közgazdász, 1994-ben nyerte el a közgazdasági Nobel-díjat. Budapesti tanulmányai után a Szalai Sándor által vezetett szociológiai intézetben dolgozott. 1950-ben hagy­ta el Magyarországot. Ausztráliában végezte el a közgazdaságtant. 1964-től az Egyesült Államokban, Berkeley-ben élt. Munkásságának jelentős része a köz­gazdaságtanban alkalmazott matematikai modellek területére esett, illetve a közgazdaságtan, etika és matematika határára. A Neumann János és Oskar Morgenstern által kidolgozott közgazdaságtani játékelmélet továbbfejleszté­séért kapta Nobel-díját. A játékelméletet a racionális viselkedés modellje­ként fogta fel, amely leírja, hogyan kell viselkedni valamely szereplőnek a többi játékos lehetséges gondolatmeneteinek és ellenlépéseinek ismereté­ben, feltételezve, hogy mindenki racionálisan viselkedik. Harsányi kiterjesz­tette ezt a modellt olyan esetekre, amelyekben némelyik játékos stratégiai céljai nem ismertek, ezért lépései nem jósolhatók meg biztonságosan (kor­látozott információjú játékelmélet). Modelljét felhasználták diplomáciai tár­gyalások optimális vezetéséhez is. Harsányi jelentős morálfilozófiai munkás­ságot fejtett ki: az utilitarista etika alapján feltételezte, hogy az egyének haszonelvű magatartást tanúsítanak, és így tevékenységük kölcsönös opti­malizációs folyamatnak fogható fel.