»új gazdasági mechanizmus« – a gazdaság irányításának és tervezésének átfogó reformja, amelyet az 1960-as évek közepén készítettek elő, és 1968. jan. 1-én vezettek be. Az előkészítő munkákat Nyers Rezső, az MSZMP KB gazdaságpolitikai osztályának titkára koordinálta. A reform három területen hozott lényeges változást: (1) csökkent a központi tervezés szerepe és nőtt a vállalati önállóság a termelés és a beruházások terén; (2) liberalizálódtak az árak, vagyis a hatóságilag rögzített árak mellett egyes termékek árai a piaci keresletnek megfelelően alakulhattak; (3) a központilag meghatározott bér­rendszer helyét egy flexibilisebb, bizonyos korlátok között a vállalatok által meghatározott szabályozás váltotta fel. Az új gazdasági mechanizmus tehát a központi tervezés és a piaci önszabályozás elemeit egyesítette a tulaj­donviszonyok megváltoztatása nélkül. Az új rendszer a piacgazdaság haté­konyságát nem érte el, de az addigi és a szomszédos szocialista országokban továbbra is normának tekintett tervutasításos rendszerét felülmúlta. Követ­kezményének tekinthető az is, hogy a jövedelmek közötti különbségek nőt­tek. Erre hivatkozva a különböző ellenérdekelt csoportok 1972 és 1974 között elérték a reform lefékezését, amely csak az 1970-es évek végétől vett ismét nagyobb lendületet.