tatárjárás – A fogalmon a tatárok 1241-es, Magyarország elleni hadjáratát és a csaknem egy évig tartó mongol megszállást értjük. A mongolok 1236 tavaszán indították meg nagy európai inváziójukat, amiről Juliánus barát is hírt adott. A volgai bolgárok, a baskíriai magyarok, az orosz fejedelemségek és a kunok területeinek elfoglalása után a Mongol Birodalom nyugati része, az Arany Horda urának, Batu kánnak vezetésével a – mintegy 140–150 ezer fős – mongol sereg 1241-ben három irányból tört Magyarországra. Batu fő­se­rege 1241. március 12-én a Vereckei-hágón át zúdult az országba. A kun szövetséges csapatok elvonulása után meggyengült királyi sereg – rossz taktikájának is köszönhetően – 1241. április 11-én Muhi mellett súlyos vereséget szenvedett Batu hadaitól. A mongolok Baidár irányításával a Felvi­déket, Kádán vezetésével pedig előbb Erdélyt, majd 1242 elején a Dunántúlt foglalták el néhány kővár kivételével. Előlük IV. Béla király – nem kapván külföldi segítséget – az adriai Trau várába menekült. A tatárok 1242 tavaszán váratlanul kivonultak az országból. A tatárdúlás következtében elpusztult a lakosság 15%-a. A mongol invázió döntően befolyásolta IV. Béla egész ké­sőb­bi uralkodását.