nagyszentmiklósi kincs – A kora középkori Kárpát-medence legjelentősebb kincslelete (Sînnicolaul Mare, Románia), 1799-ben 23 db arany edény került a bécsi kincstárba. Egyedi formájuk és díszítésük miatt korának és azáltal: ethnikai hovatartozásának meghatározása igen nehéz, vitatott (leginkább: 9. sz.-i bulgár és 10-11. sz.-i magyar), amiben nem segítenek a – megfejtetlen! – feliratai sem (görög, görög betűs török és rovásírásos török). A keleti fémművességekhez (6-7. sz.-i szászánida, 5-6. sz-i heftalita, 9. sz-i abbaszida) való kapcsolása alaptalan. A kincs távolról tükrözi a korszak és a környezet kultúráját, Bizáncnak az edénytípusok eredetében, ötvöstechnikák és díszítőelemek alkalmazásában megnyilvánuló hatását (az egyik edénynél nyugat-európai kapcsolat mutatható ki), de mindannak abszolút egyedi és kiemelkedő színvonalú szintézisét jelenti. Az edénytípusok, az ornamentika, az ötvösszerszámok elemzése alapján egy 7-8. sz.-i avar (rész)fejedelmi család folyamatosan gyűjtött kincsének tartható. Perdöntő az ötvös által készített rovásírásos feliratok ABC-jének egy 8. sz-i avar csont tűtartó (Szarvas) feliratáéval való szinte teljes egyezése. Elrejtésének ideje, oka valószínűleg mindörökre ismeretlen marad; történetileg legkézenfekvőbb a 8. sz. végi avar belháborúra gondolni.