kvantumos mérés – az anyag hullám- és részecske-természete sajátos mó­don jelenik meg a mérés folyamatában. A mikroszkópikus részecskék hul­lám­mozgását detektorok rendszerével figyelhetjük meg, amelyek közül egy­szer­re csak egy ad jelet. Hogy melyik, az pillanatszerű véletlen választás eredménye; egy detektor kiválasztásának valószínűségét az szabja meg, hogy a detektor helyén mekkora a hullám amplitúdója (Born-szabály). A kvan­tum­el­mélet ú.n. koppenhágai értelmezése szerint, amely Niels Bohrtól ered, a kvan­tumos világ (részecskék) és a klasszikus világ (detektorok) különállása, va­la­mint a kettő érintkezésénél fellépő véletlenszerűség olyan tények, amelyeket független posztulátumként kell hozzátenni a kvantumfizikához. Ez a fi­lo­zó­fiai-stratégiai parancs hallatlanul sikeresnek bizonyult a kis és nagy ener­giák atomfizikájától a szilárdtestek fizikáján át az élőlények számos tu­laj­donságának megértéséig. A mérési folyamat különleges státuszának ki­kü­szö­bö­lésére tett kísérletek azonban máig élő kutatási irányt jelentenek. A kvan­tumos mérés a mikrovilág mozgását sajátos statisztikai összefüggésekké alakítja, amelyeknek fontos szerep juthat a közeli (kvantum-titkosírás) és tá­vo­li jövő (kvantumszámítógép) információkezelési technikájában is.