Henry David Thoreau – sz. 1817 (Concord, MA), h. 1862 (Concord). Hívei őt tartják az első amerikai környezetvédőnek, ill. a polgári engedetlenség fi­lozófiai megalapozójának. Tagja volt az új-angliai transzcendentalista iro­dal­mi-filozófiai mozgalomnak. Természet iránti rajongásáról, ill. a civilizációval, főként a nagyvárosi civilizációval szembeni súlyos fenntartásairól szól 1854-ben megjelent Walden c. esszégyűjteménye. Thoreau 1845-től két éven át egye­dül élt maga építette kunyhójában a szülőfaluja melletti Walden-tó partján. Gyűjtögetésből, halászatból, növénytermesztésből és mások számá­ra végzett fizikai munkából tartotta fönn magát. Ideje nagy részét azonban elmélkedéssel, valamint a természet megfigyelésével és leírásával töltötte. Azt vallotta, hogy a civilizáció rombolja a természetet, és az embert meg­fosztja attól, hogy figyelmét teljes egészében a lét fontos kérdéseinek szentelhesse; az emberi kultúrának a természethez kell igazodnia. 1846-ban egy napra börtönbe csukják, mert nem hajlandó a rabszolgaságot támogató és Mexikó ellen háborúzó államnak az adót befizetni. 1849-ben megjelent, A pol­gári engedetlenség iránti kötelességről c. munkájában kifejti, hogy egy ma­ga­sabb rendű törvény alapján mindenki köteles megtagadni az együttműködést és elviselni az ezért járó büntetést, ha az állam igazságtalan politikát folytat. Tanítása nagy hatással volt Mahátmá Gandhi erőszakmentességet hirdető politikai filozófiájára is.