Jacques Derrida – sz. 1930, El-Biar, Algéria, francia filozófus, az Écoles des Hautes Études en Sciences Sociales, (Párizs), a New York University (New York), a University of California (Irvine) tanára, a Collége international de philosophie alapító tagja, a dekonstrukció – filozófiai, irodalomelméleti, épí­té­szeti irányzat – elindítója. Husserl-értelmezőként lép föl, de az írás filozófusaként válik ismertté. Megkérdőjelezi a létet a jelenlétre korlátozó metafizikai struktúrát, mely szerint az írás eszköz és alárendelt a logosz (Platón, Arisztotelész), a phoné (Husserl, Saussure), az ethnosz (Rousseau, Lévi-Strauss) uralmának. A »vulgáris« írásfogalommal szemben egy »általános« írásfogalmat tételez, ahol az írás a jelenlét és a hiány játéka, különbözés (différance), nyom (Lévinas). Az így felfogott írás felfüggeszti az eredet-mítoszt, a linearitás elvét, a megfejthetőség ígéretét, bejelenti a könyv végét és a szöveg korszakát: »nincs semmi a szövegen kívül« – »il n'y a rien hors du texte«. A filozófia maga is szöveg, azaz számolnia kell az írással mint ak­tus­sal, a szöveggel mint eseménnyel, a textualitás (a szövegműködés), a dissze­mináció (a szemantikai horizont áttörése), az eldönthetetlenség (apória) je­len­ségével.