radarcsillagászat – A Naprendszer égitestjeinek radarhullámokkal történő vizsgálata. Az első radarvisszhangot 1946-ban fogták fel a Holdról né­hány hét különbséggel az USA-ból és Magyarországról (Bay Zoltán). Azóta a Föld felszínéről küldött radarhullámok visszhangja visszajött már a Földet megközelítő kisbolygókról (felfedezésük egyik fő eszköze, tucatnyinak az alak­ját így ismerték meg), a Vénuszról, a Merkúrról, a Jupiter Galilei-holdjairól és a Szaturnusz gyűrűjéről is. Bolygó köré telepített szondákon elhelyezett radar­be­ren­dezésekkel pedig a Vénusz felszínét térképezték fel, ahol az ál­lan­dóan zárt felhőzet miatt optikai képalkotásra nincs lehetőség. A jelek futási ideje a visszaverő felszín távolságát (magasságát), intenzitása pedig a vissza­verő felszín anyagi tulajdonságát (dielektromos állandóját) jellemzi. Így fe­dez­ték fel a Merkúr vízjégből álló poláris sapkáját, és azt, hogy a Szaturnusz fényes gyűrűjét alkotó részecskék vízjégből állnak. Az oldalra néző működési módban képalkotásra is felhasználható a visszaérkező radarjel. A radar hasz­ná­la­tának nagy előnye, hogy hullámai a felhőzeten keresztül is áthatolnak, sőt bizonyos mélységig a talajba is behatolnak.