parallaxis – a testek egymáshoz viszonyított helyzetének változása eltérő irányokból nézve. Az égitestek parallaktikus szögelmozdulását a Föld Nap kö­rü­li keringése során leírt pályája két szélső helyzetében végzett meg­fi­gye­lés­ből határozzák meg. Minél távolabbi egy csillag, annál kisebb ez a szög­el­mozdulás. Egy égitest parallaxisa alatt a csillagászatban azt a szöget értik, amekkorának az adott testtől a Nap–Föld középtávolság (1 csillagászati egy­ség) látszik. Az ívmértékben kifejezett parallaxis reciproka a vizsgált test távolsága parszekben megadva. A Naphoz legközelebbi csillag, az 1,3 par­szek­re (4,2 fényévre) levő Proxima Centauri parallaxisa 0,77 ívmásodperc. A Föld keringésének következtében fellépő éves parallaxishoz képest jóval cse­ké­lyebb a Föld tengely körüli forgása miatt létrejövő napi parallaxis. A csillagok égi pozíciójának változása alapján meghatározott parallaxisból kb. ezer fény­évig lehet pontosan megkapni a kozmikus távolságokat. Az első sikeres pa­ral­laxis­mé­rést 1838-ban végezték. Az ezredfordulóra a parallaxismérés pon­tos­sága elérte a 0,001 ívmásodpercet, és a Hipparcos asztrometriai mes­ter­sé­ges hold méréseiből 118 000 csillag parallaxisát határozták meg. Átvitt ér­te­lem­ben más csillagászati távolságmeghatározási eljárásokra is pa­ral­laxis­ok­ként hivatkoznak: pl. a cefeida változócsillagok periódusa és abszolút fé­nyes­sége közötti összefüggés alkalmazásával kapott távolság a cefeida-paral­laxis.