tüzelőanyagcella – Olyan galvánelem, amely képes kémiai energiát közvetlenül elektromos energiává alakítani, miközben az elemet felépítő elektródok és elektrolit lényegében változatlan állapotban maradnak. A tüzelőanyagcellák, szemben a közismert és mindennapi életben milliószám használt ún. primér elemekkel, vagy az újratölthető szekundér elemekkel (akkumulátorokkal) nem merülnek ki, mert az energiatermelést biztosító »tüzelőszert« (pl. hidrogén, metanol, etanol, metán, benzin, Diesel-olaj) és oxidálószert (általában oxigén vagy levegő) folyamatosan táplálják be, és az energiatermelő reakcióban keletkező termékéket elvezetik. A tüzelőszer-elemek működésének elvét a brit Grove már 1839-ben felismerte, fejlesztésük azonban, elsősorban a különböző űrprogramok számára, csak az 1950-es, -60-as évektől kezdődött. A 20. sz. végétől, a környezetvédelemi szempontok felértékelődésével, sokan a tüzelőszer-elemeket tekintik a jövő meghatározó energia-termelő eszközeinek. Hatásfokuk elérheti a hőerőművek és hőerőgépek hatásfokának kétszeresét, károsanyag-kibocsátásuk lényegesen kisebb. Különösen nagy a várakozás a közlekedésben való elterjedésükkel kapcsolatban, számtalan tüzelőanyagcellás kísérleti jármű (autóbusz, személy- és teherautó) járja az utakat szerte a világon, minden jelentős autógyártó foglakozik tüzelőanyagcella kutatásokkal.