Nebrai Korong – A 32 cm átmérőjű, 2 kilogrammos, aranyberakásos bronz­korongot 1999-ben találta két sírrabló a németországi Szász-Anhalt tarto­mánybeli Nebra városka mellett, miután fémkeresővel alaposan átfésülte a terepet. A leletet aztán 32 000 német márkáért orgazdáknak adták el, akiktől csak 2002-ben sikerült – közös svájci–német rendőrségi akcióval – Baselben visszaszerezni. A régészek ezután azonosították a lelőhelyet: ez a 252 méter magas Mittelberg-domb, amelyen egy bronzkori földépítmény nyomait is meg­találták. Kiderült, hogy az egykori építmény az emberiség eddig ismert legré­gebbi csillagvizsgálója, és ehhez tartozott a 3600 éves bronzkorong is, amely a világon az első tényleges égbolt-ábrázolás. A Nap (esetleg a Telihold) mel­lett a fogyó Holdat (vagy a fogyatkozó Napot) jelenítették meg, továbbá a kele­ti kapcsolatokra utaló Napbárkát. Az apró aranylemezek a csillagok, amelyek között jól felismerhető a Fiastyúk (Plejádok) csillagcsoport hét tagja. Ennek meghatározott pozíciója volt a jeladás a vetésre, ill. a betakarításra. Wolfhard Schlosser, a bochumi Ruhr Egyetem régész-csillagásza szerint a korong szé­lére eső két aranyív (amelyek egyike elveszett) a keleti és a nyugati horizon­tot jelenti, és a napkelték, napnyugták helyének éves vándorlását tükrözi. Az ábrázolás tökéletesen pontos: a lelőhely szélességi körének megfelelően mu­tatja a nyári, ill. a téli napforduló idejét. A lelet restaurálása két évig tartott, a nagyközönség 2004 októberétől láthatja először a hallei Tartományi Múze­umban. Az UNESCO-nál már kezdeményezték, hogy a korongot vegyék fel a kulturális világörökségek közé.