hurrikánok – Az elnevezés indián eredetű, jelentése: »Nagy Szél«. A csen­des-óceáni térségben tájfunnak, Ausztráliában »Willy Willy«-nek nevezik ezeket a trópusi ciklonokat, amelyeknek több száz kilométer átmérőjű felhő­örvényei az északi féltekén az óramutató járásával ellenkező, a délin azzal egyező irányba forognak. Születésükkor az erősen felmelegedett (legalább 26-27 Celsius-fokos) tengerfelszín feletti páradús, forró levegő rendkívül inten­zív, spirálisan örvénylő feláramlásba kezd, a középpontban egyre csökken a nyomás, kialakul a hurrikán néhány kilométer átmérőjű »szeme« (itt egyál­talán nincs felhő!), amely körül egyre gyorsabban pörögve a passzátszéltől hajtott gigászi képződmény elindul a szárazföld felé. Az észak-atlanti térség­ben jellemzően augusztus–október között pusztító tucatnyi hurrikánt az ún. Saffir–Simpson-féle skála alapján öt osztályba sorolják: a legalacsonyabbra is a legalább 120 km/órás szélsebesség jellemző, az ötös, legpusztítóbb foko­zatra pedig a 250-300 km/óra(!). Az előrejelzés a műholdas megfigyelések segítségével az utóbbi évtizedekben egyre pontosabb, az amerikai meteo­rológiai szolgálat Országos Hurrikánközpontjának munkatársai azonban gyakorta »élesben« is ellenőrzik az adatokat: speciális repülőgépek segít­ségével a hurrikán belsejébe hatolva végeznek méréseket.